2011 március 23. | Szerző: Wikcsyy

 Tegnap gyerekek megint felettébb érdekes dolog történt. Nem tudom, hogy mi célból “sújt” engem az Ég, de egyszer csak rá jövök. 😀

Van egy nagyon nagyon jó barátnőm, a J. s sokat beszélgettünk tegnap délután, s szóba jött Ő is. Mármint Ő. Ez semmi. 😀 Este fekszek már az ágyamban, amikor tesóm ordít, hogy J-t felvette Ő facebookra. Pedig talán 2 szót ha válthattak, s az is novemberben volt. J Kiakadt. Neki nem volt külsőre sem szimpi. 😀 Írt Neki egy levelet, hogy miért is jelölte be?! Erre Ő válaszolt válaszolt valami olyat, hogy ” Szeretek ismerkedni!” LOL. S még azt is írta, hogy “pusza”. Bakker, J-nak egy az, hogy van barátja, 2: Ő tudja, hogy nekem J a barátnőm, hisz van ezer meg ezer közös képünk, s meséltem is J-ról..:D 

Szóval …! Miért is jelölte be Ő J-t?! BIZTOS vagyok benne, hogy leesett neki, hogy J az ismerősöm. Tehát idegesíteni akart. Várt valami reakciót. Sms-t, mailt stb. De nem kapott. Nem ám. 🙂 Akkor az lett volna, hogy mit érdekel ez az ügy engem, tán féltékeny vagyok a saját barátnőmre? 😀 Azt hiszi, hogy hülye vagyok. Szivat, mert “kidobtam”! Nem bírja elviselni. Szánalmas. 🙂

Már megint…

2011 március 21. | Szerző: Wikcsyy

 Tegnap ülök a gép előtt, tanulok, erre látom a cuki kis facebookon, hogy Ő elérhető. Na mondom tuti rám fog írni, éreztem, mint általában mindig. Meg akkor tettem fel új képeket is, szóval biztos észre vette. Lényeg a lényeg, hogy rám írt, de egyszerűen nem bírtam vele kedveskedni, jópofizni. Lehet azt kellett volna…! Kérdezte, hogy mi van a pasikkal. Persze, hogy ez volt a legfontosabb kérdése, mi más? S leírta, hogy volt házibuliban, holott a fene sem kérdezte. Ezt le is írtam neki. Ezután jött az, hogy agresszív vagyok. Nem változtam semmit. Sajnálatos, hogy nem vagyok túl azon, ami kettőnk közt volt. Zavar engem, hogy neki más kell. Oldjam meg a lelki bajaimat, rajta sem segít senki. Szóval kaptam az ívet, mindezt azért, mert nemes egyszerűséggel nem volt kedvem vele beszélgetni, kedveskedni. Hát mit ne mondjak, köszönöm szépen. 

Biztosra veszem, hogy megint át akart hívni. Persze ő csak annyit írt, hogy érdekli jól vagyok-e s ennyi. Köszi. Minek kell velem foglalkozni? Ráadásul éretlen is vagyok. Persze ezt akkor írta, amikor én. Tudom, tudom. Gyerekes ez az egész. De egyszerűen nem tudom szó nélkül hagyni ha bántanak. Ő bántott, igaz, hogy nem jártunk. Ezt is felhozta. Hogy mi a fene bajom van, ha nem jártunk? Nem fogja fel, hogy nem ezzel van a gond, hanem azzal, hogy több arcát mutatta, s ezt gyűlölöm. Ez nem betegség? Ha valaki nem azt mutatja CSAK aki igazából..? Miért kell így viselkedni? Meggyőződésem, hogy ez nem normális dolog. Mondhatni orvosi eset. Esküszöm. 

Feljött megint, hogy direkt taszított magától. Írta, hogy MUSZÁJ volt. Kérdeztem miért? Írja le, ha már a szemembe sosem merte elmondani. Nem írta le. Gyáva! Ennyi. Mi a fenéért érdekel mégis? Miért akartam rajta segíteni, s miért nem fogom fel, hogy nem tart erre igényt? Kihasznált s kész. De tudjátok annyira jó volt Vele. Volt egy normális arca, ami szeretni való és kész. S idegesít, hogy nem tudom ki Ő. Fene egye meg! 

Nehéz a férfiakat megértenem mostanság. Hétvégén voltunk bulizni, pénteken is, s szombaton is. Pénteken kavartam egy sráccal, nagyon helyes volt, kinéztem már akkor, amikor megérkeztünk a helyre. S egy idő után oda jött. Beszélgettünk, táncoltunk, normálisnak tűnt. No de persze, hogy le akart fektetni. Hová menjen az ember, ahol találhat értelmes agyú férfit???? Valaki mondja már meg nekem. Bulizni igenis kell, s biztos vagyok benne, hogy nem csak az alja szint jár le ide-oda. 

Végül is szép az élet. Tudom, hogy nehéz a mai világban ismerkedni, s ezt tényleg még jobban be kell tökélnem. Nem szabad negatívnak lennem, a jót kell látnom a dolgokban, s egy fajta tanuló leckeként felfogni a mostanában történteket. Erősödöm. Eleve egy erős ember vagyok. Nőben ez ijesztő is tud lenni. De csak vonz 1-2 pasit ez nem? Bár nem ezt tapasztalom. DE nem adom fel. Nem ám. 🙂

kérdések

2011 március 17. | Szerző: Wikcsyy

 Március 15-én tesómmal sétálgattunk Budapest utcáin, Duna parton, Várnál és a többi. Nagyon szép volt az idő, igaz nem volt fergeteges jó kedvünk. Tesóm csalódott egy fiúban, meg ugye én sem voltam a toppon ilyen téren. A lényeg az, hogy a Fővám tér környékén kanyarodtunk be egy utcába, s a kanyarban ki jött el görkorival?? Hát Ő! Basszus, tesóm vette észre, én totál nem voltam képben. Megfordultunk, s mondja tesóm, hogy “Nézd, ott van…!” Ő is megállt, haverjával volt. El sem hittem. Miért kellett össze futunk vele egy 2 milliós városban? Miért pont abban a percben kellett egy helyen lennünk? Miért? Sajnos ezek a kérdések csak az én fejemben vannak. Hisz nem keres. Neki nem jelentett semmit. Letudta azzal, hogy élvezzük ki a napot. Köszi. Ez kedves, bár mit is várhattam volna? Annyira nem értem magamat. Viszont nem ez az első eset, hogy furcsa dolgok történnek. Még télen ugye eltűnt Ő. Letörölt mindenhonnan. Január végén bukkant fel újra. Előtte hugimmal villamossal jöttünk “haza” Budafokról. Ő arra felé lakik. S a villamos egy kis időre lerobbant pont az előtt a panel tömb előtt, ahol Ő lakik. S rá pár napra került elő…! Akkor írt. Hihetetlen. Vagy mégsem? Miért beszélem be magamnak, hogy ennek van jelentősége? Durva! 

Amúgy ma jó kedvvel ébredtem, a suliban is jól éreztem magam. Nyugszik a lelkecském. Néha azt érzem, hogy teljesen rendbe jöttem. De például most megint furcsán érzem magam. Sokszor agyalok, mert nem értem a viselkedését. Sok minden homályos, érthetetlen, mert nem volt hozzám őszinte. Megbántott. Mégis gondolok rá. Miért mindig az kell, aki nem lehet a miénk? Miért olyan ember vonz, aki “rossz fiú”? Jajj Istenem, annyira de annyira kész vagyok. Mikor lesz ennek vége? Pedig annyira akarom! Boldogságot akarok. Olyan igazit. Létezik egyáltalán?

Hétfőn voltunk bulizni tesómmal. S tényleg sok pasi “nyomult” rám, de olyan undort érzek olyankor. Régen erre vágytam, de rájöttem, hogy értelmetlen. Nem ez az élet. Szüksége van mindenkinek társra, valakire, aki szereti, akivel minden szép és jó. De előtte magunkkal kell “tisztában” lennünk. Rendben kell lenni a léleknek ahhoz, hogy ki tudjunk építeni egy kapcsolatot. No meg a legfontosabb, hogy legyen valaki, aki ugyanígy gondolkodik. Hú, bonyolult ez. Sodortatni kell magunkat az árral. Spontánnak kell/kéne lenni, nem erőltetni a dolgokat. Most ezen vagyok. Jobb is. A sulira is tudok végre koncentrálni. 🙂 Kezdek a fejlődés útjára lépni. De a sex nagyon hiányzik. De ez más téma. 🙂

Ő

2011 március 13. | Szerző: Wikcsyy

 Megismertem Őt még télen. Társkeresőn. Elég gáz, tudom. 🙂 De akkor úgy gondoltam, hogy jól el fogok majd szórakozni. Viszont ebből nem szórakozás lett. Találkoztunk, előtte dumálgattunk 1 hetet kb. Éreztem, hogy furcsa a lelke, eleve akkor volt túl egy szakításon, bár nem volt hosszú a kapcsolat. Nem is nagyon értettem, hogy miért akadt ki egy 2 hónapos járáson ráadásul úgy, hogy Ő szakított. Lényeg az, hogy nem sült el olyan jól a randi, s gondoltam, hogy keresni sem fog többé. De ez nem így történt. Másnap mentem bulizni, s megjelent. Tudta, hogy ott leszek. Utána is keresett. Mentünk is moziba, meg még 1-2 helyre. Tényleg jó volt. S aztán hirtelen rájött, hogy neki ez nem megy. Olyan görcsösen kereste a szerelmet, hogy ihajj, de valami olyan érzést, ami szerintem már túlzás. Talán nem is létezik. Nagyon stresszes volt. Közben azért keresett, jött utánam stb. De annyira elegem lett, hogy nagyon kiosztottam. S ezek után is keresett. De aztán december közepén eltűnt. Letörölt msn-ről, facebook-ról s csá. Nem tudtam hová tenni a dolgot. Tudtam, hogy nem volt boldog azzal a csajjal. Mesélt dolgokat. Szánalmas az a csaj. Nem is jöttek amúgy össze újra. Ezt utólag tudtam meg, mert a srác elő került január végén. Csak úgy random vissza vett facebookon és írt chaten. Normálisnak tűnt. Vagyis másnak. Kiegyensúlyozottnak. Kedvesnek. Mondta, hogy eléggé tönkre ment lelkileg, de kezd kilábalni. Megbeszéltünk egy talit. De ebben a sex is benne volt. Tudom, hogy ez az én hibám volt, de vele annyira jó volt, mint még soha senkivel. S esküszöm az a nap annyira csodás volt. Tudtam persze, hogy semmi komoly nem fog ebből kisülni, de azért volt egy pici reménysugár. Mi nők ilyenek vagyunk, főleg ha a pasi úgy kezel minket, ahogy kell. Kedvesen, aranyosan, figyelmesen. Simogat, hozzád bújuk, filmeztek, beszélgettek, nevettek, hülyültök. Ez így ment pár hétig. Vagyis Múlt hétig ha pontos akarok lenni. Nem találkoztunk minden nap, egy héten 1x, 2x. De ugye én mint NŐ elkezdtem érezni valamit. Nem akartam. Nem is tudom miért pont iránta, amikor személyiségzavarban szenved. Sajnos ez így van. Volt, hogy mondott valamit egy nap, s másnap totál az ellenkezőjét. De ez a cselekedeteiben is megnyilvánult. Írok példákat. Muszáj, mert nem akarom elfelejteni ezeket. Tanultam/tanulok belőlük. Vannak tök bagatel példáim, de komolyak is. Szóval ne nevessetek, ha valami gagyit írok. Abba is bele kell látni a fontos dolgokat. Össze fog állni a kép remélem.

1. Télen azzal jött, hogy szerelem kell neki. Most viszont teljesen másképp gondolkodik. Szerinte a nők csak fájdalmat okoznak, így eldöntötte, hogy idén nem lesz kapcsolata. Majd jan. 1-től. (Ez milyen már? Hogy lehet ilyet csak így eldönteni?Ráadásul ő okozott sok lánynak fájdalmaz a két fajta viselkedésével…/

2. Nagyon kedvel engem, szeret velem lenni, tök jó minden. De idén nem kell neki senki és kész. Hmmm, furcsa. Kapcsolódik az első ponthoz.

3. A facebook nem arra való, hogy ismerősöket gyűjtsünk. Volt neki kb. 40, amikor megismertem. Az elmúlt másfél hónapban viszont még 40-el nőtt neki, amiből 35 lány. Érdekes.

4. Szerinte minden embernek van igényszintje. Nem szabad senkit sem elítélni, ha a kevesebb kell neki. Ezt mondta egy nap. Pár nap múlva viszont azzal jött, hogy hülyeség ez a szint dolog. Ilyen nincs.

5. Egyszer kedves, másnap bunkó. Meg is mondta, hogy direkt taszítani akar. Nem akar ennél közelebb kerülni. Közben majd elolvadt, ha megsimogattam. Láttam, hogy hogy néz rám. Aludtunk együtt. S voltak érdekesek megnyilvánulásai.

6. Pár napja együtt buliztunk. Ő akart jönni oda, ahová én. Aztán egész este bunkó volt velem. Ennyit róla. Elegem lett. Rosszul esett, fájt. Mondtam neki, hogy hagyjuk egymást. De nem esett le neki. Másnap ugyanúgy írt. De bocsánatot nem kért tőlem. Ez esett a legrosszabbul. Tesómtól kért, mert vele is elég méltatlanul viselkedett. De ezt hagyjuk. Lényeg az, hogy felment bennem a pumpa. Írtam neki, hogy azért tőlem is elnézést kéne kérni azért, mert folyton a lelkembe tiport. Erre annyit írt, hogy “Bocsánat!”. Szóval bocsánatot kért. De valahogy ezt kevésnek éreztem. 

Az a baj, hogy nemes egyszerűséggel tudom, hogy nem volt közömbös felém. De van valami lelki baja, amiről nem tudok. Mondta is, hogy a múltjában van egy dolog, amiről nem akar beszélni, méghozzá azért nem, mert én anno nagyon kiosztottam, s fájt neki. Bakker. Anno engem is megbántott, mégis adtam neki 1 másik esélyt. Beszéltem vele, nem taszítottam el. 

Lényeg a lényeg, hogy teljesen össze zavart. S fogadni merek, hogy elő fog még kerülni. Mintha semmi sem történt volna. Akkor meg csak rajtam fog múlni, hogy adok egy 3. esélyt a beszélgetésre vagy sem. NEM KÉNE! 🙂 Jobbat érdemlek. Ez tuti!

Majd még ki fogok ezt-azt a témával kapcsolat elemezni, de úgy vélem, hogy egyenlőre ennyi elég.. 🙂