Ő

2011 március 13. | Szerző: Wikcsyy |

 Megismertem Őt még télen. Társkeresőn. Elég gáz, tudom. 🙂 De akkor úgy gondoltam, hogy jól el fogok majd szórakozni. Viszont ebből nem szórakozás lett. Találkoztunk, előtte dumálgattunk 1 hetet kb. Éreztem, hogy furcsa a lelke, eleve akkor volt túl egy szakításon, bár nem volt hosszú a kapcsolat. Nem is nagyon értettem, hogy miért akadt ki egy 2 hónapos járáson ráadásul úgy, hogy Ő szakított. Lényeg az, hogy nem sült el olyan jól a randi, s gondoltam, hogy keresni sem fog többé. De ez nem így történt. Másnap mentem bulizni, s megjelent. Tudta, hogy ott leszek. Utána is keresett. Mentünk is moziba, meg még 1-2 helyre. Tényleg jó volt. S aztán hirtelen rájött, hogy neki ez nem megy. Olyan görcsösen kereste a szerelmet, hogy ihajj, de valami olyan érzést, ami szerintem már túlzás. Talán nem is létezik. Nagyon stresszes volt. Közben azért keresett, jött utánam stb. De annyira elegem lett, hogy nagyon kiosztottam. S ezek után is keresett. De aztán december közepén eltűnt. Letörölt msn-ről, facebook-ról s csá. Nem tudtam hová tenni a dolgot. Tudtam, hogy nem volt boldog azzal a csajjal. Mesélt dolgokat. Szánalmas az a csaj. Nem is jöttek amúgy össze újra. Ezt utólag tudtam meg, mert a srác elő került január végén. Csak úgy random vissza vett facebookon és írt chaten. Normálisnak tűnt. Vagyis másnak. Kiegyensúlyozottnak. Kedvesnek. Mondta, hogy eléggé tönkre ment lelkileg, de kezd kilábalni. Megbeszéltünk egy talit. De ebben a sex is benne volt. Tudom, hogy ez az én hibám volt, de vele annyira jó volt, mint még soha senkivel. S esküszöm az a nap annyira csodás volt. Tudtam persze, hogy semmi komoly nem fog ebből kisülni, de azért volt egy pici reménysugár. Mi nők ilyenek vagyunk, főleg ha a pasi úgy kezel minket, ahogy kell. Kedvesen, aranyosan, figyelmesen. Simogat, hozzád bújuk, filmeztek, beszélgettek, nevettek, hülyültök. Ez így ment pár hétig. Vagyis Múlt hétig ha pontos akarok lenni. Nem találkoztunk minden nap, egy héten 1x, 2x. De ugye én mint NŐ elkezdtem érezni valamit. Nem akartam. Nem is tudom miért pont iránta, amikor személyiségzavarban szenved. Sajnos ez így van. Volt, hogy mondott valamit egy nap, s másnap totál az ellenkezőjét. De ez a cselekedeteiben is megnyilvánult. Írok példákat. Muszáj, mert nem akarom elfelejteni ezeket. Tanultam/tanulok belőlük. Vannak tök bagatel példáim, de komolyak is. Szóval ne nevessetek, ha valami gagyit írok. Abba is bele kell látni a fontos dolgokat. Össze fog állni a kép remélem.

1. Télen azzal jött, hogy szerelem kell neki. Most viszont teljesen másképp gondolkodik. Szerinte a nők csak fájdalmat okoznak, így eldöntötte, hogy idén nem lesz kapcsolata. Majd jan. 1-től. (Ez milyen már? Hogy lehet ilyet csak így eldönteni?Ráadásul ő okozott sok lánynak fájdalmaz a két fajta viselkedésével…/

2. Nagyon kedvel engem, szeret velem lenni, tök jó minden. De idén nem kell neki senki és kész. Hmmm, furcsa. Kapcsolódik az első ponthoz.

3. A facebook nem arra való, hogy ismerősöket gyűjtsünk. Volt neki kb. 40, amikor megismertem. Az elmúlt másfél hónapban viszont még 40-el nőtt neki, amiből 35 lány. Érdekes.

4. Szerinte minden embernek van igényszintje. Nem szabad senkit sem elítélni, ha a kevesebb kell neki. Ezt mondta egy nap. Pár nap múlva viszont azzal jött, hogy hülyeség ez a szint dolog. Ilyen nincs.

5. Egyszer kedves, másnap bunkó. Meg is mondta, hogy direkt taszítani akar. Nem akar ennél közelebb kerülni. Közben majd elolvadt, ha megsimogattam. Láttam, hogy hogy néz rám. Aludtunk együtt. S voltak érdekesek megnyilvánulásai.

6. Pár napja együtt buliztunk. Ő akart jönni oda, ahová én. Aztán egész este bunkó volt velem. Ennyit róla. Elegem lett. Rosszul esett, fájt. Mondtam neki, hogy hagyjuk egymást. De nem esett le neki. Másnap ugyanúgy írt. De bocsánatot nem kért tőlem. Ez esett a legrosszabbul. Tesómtól kért, mert vele is elég méltatlanul viselkedett. De ezt hagyjuk. Lényeg az, hogy felment bennem a pumpa. Írtam neki, hogy azért tőlem is elnézést kéne kérni azért, mert folyton a lelkembe tiport. Erre annyit írt, hogy “Bocsánat!”. Szóval bocsánatot kért. De valahogy ezt kevésnek éreztem. 

Az a baj, hogy nemes egyszerűséggel tudom, hogy nem volt közömbös felém. De van valami lelki baja, amiről nem tudok. Mondta is, hogy a múltjában van egy dolog, amiről nem akar beszélni, méghozzá azért nem, mert én anno nagyon kiosztottam, s fájt neki. Bakker. Anno engem is megbántott, mégis adtam neki 1 másik esélyt. Beszéltem vele, nem taszítottam el. 

Lényeg a lényeg, hogy teljesen össze zavart. S fogadni merek, hogy elő fog még kerülni. Mintha semmi sem történt volna. Akkor meg csak rajtam fog múlni, hogy adok egy 3. esélyt a beszélgetésre vagy sem. NEM KÉNE! 🙂 Jobbat érdemlek. Ez tuti!

Majd még ki fogok ezt-azt a témával kapcsolat elemezni, de úgy vélem, hogy egyenlőre ennyi elég.. 🙂