kérdések

2011 március 17. | Szerző: Wikcsyy |

 Március 15-én tesómmal sétálgattunk Budapest utcáin, Duna parton, Várnál és a többi. Nagyon szép volt az idő, igaz nem volt fergeteges jó kedvünk. Tesóm csalódott egy fiúban, meg ugye én sem voltam a toppon ilyen téren. A lényeg az, hogy a Fővám tér környékén kanyarodtunk be egy utcába, s a kanyarban ki jött el görkorival?? Hát Ő! Basszus, tesóm vette észre, én totál nem voltam képben. Megfordultunk, s mondja tesóm, hogy “Nézd, ott van…!” Ő is megállt, haverjával volt. El sem hittem. Miért kellett össze futunk vele egy 2 milliós városban? Miért pont abban a percben kellett egy helyen lennünk? Miért? Sajnos ezek a kérdések csak az én fejemben vannak. Hisz nem keres. Neki nem jelentett semmit. Letudta azzal, hogy élvezzük ki a napot. Köszi. Ez kedves, bár mit is várhattam volna? Annyira nem értem magamat. Viszont nem ez az első eset, hogy furcsa dolgok történnek. Még télen ugye eltűnt Ő. Letörölt mindenhonnan. Január végén bukkant fel újra. Előtte hugimmal villamossal jöttünk “haza” Budafokról. Ő arra felé lakik. S a villamos egy kis időre lerobbant pont az előtt a panel tömb előtt, ahol Ő lakik. S rá pár napra került elő…! Akkor írt. Hihetetlen. Vagy mégsem? Miért beszélem be magamnak, hogy ennek van jelentősége? Durva! 

Amúgy ma jó kedvvel ébredtem, a suliban is jól éreztem magam. Nyugszik a lelkecském. Néha azt érzem, hogy teljesen rendbe jöttem. De például most megint furcsán érzem magam. Sokszor agyalok, mert nem értem a viselkedését. Sok minden homályos, érthetetlen, mert nem volt hozzám őszinte. Megbántott. Mégis gondolok rá. Miért mindig az kell, aki nem lehet a miénk? Miért olyan ember vonz, aki “rossz fiú”? Jajj Istenem, annyira de annyira kész vagyok. Mikor lesz ennek vége? Pedig annyira akarom! Boldogságot akarok. Olyan igazit. Létezik egyáltalán?

Hétfőn voltunk bulizni tesómmal. S tényleg sok pasi “nyomult” rám, de olyan undort érzek olyankor. Régen erre vágytam, de rájöttem, hogy értelmetlen. Nem ez az élet. Szüksége van mindenkinek társra, valakire, aki szereti, akivel minden szép és jó. De előtte magunkkal kell “tisztában” lennünk. Rendben kell lenni a léleknek ahhoz, hogy ki tudjunk építeni egy kapcsolatot. No meg a legfontosabb, hogy legyen valaki, aki ugyanígy gondolkodik. Hú, bonyolult ez. Sodortatni kell magunkat az árral. Spontánnak kell/kéne lenni, nem erőltetni a dolgokat. Most ezen vagyok. Jobb is. A sulira is tudok végre koncentrálni. 🙂 Kezdek a fejlődés útjára lépni. De a sex nagyon hiányzik. De ez más téma. 🙂