Már megint…

2011 március 21. | Szerző: Wikcsyy |

 Tegnap ülök a gép előtt, tanulok, erre látom a cuki kis facebookon, hogy Ő elérhető. Na mondom tuti rám fog írni, éreztem, mint általában mindig. Meg akkor tettem fel új képeket is, szóval biztos észre vette. Lényeg a lényeg, hogy rám írt, de egyszerűen nem bírtam vele kedveskedni, jópofizni. Lehet azt kellett volna…! Kérdezte, hogy mi van a pasikkal. Persze, hogy ez volt a legfontosabb kérdése, mi más? S leírta, hogy volt házibuliban, holott a fene sem kérdezte. Ezt le is írtam neki. Ezután jött az, hogy agresszív vagyok. Nem változtam semmit. Sajnálatos, hogy nem vagyok túl azon, ami kettőnk közt volt. Zavar engem, hogy neki más kell. Oldjam meg a lelki bajaimat, rajta sem segít senki. Szóval kaptam az ívet, mindezt azért, mert nemes egyszerűséggel nem volt kedvem vele beszélgetni, kedveskedni. Hát mit ne mondjak, köszönöm szépen. 

Biztosra veszem, hogy megint át akart hívni. Persze ő csak annyit írt, hogy érdekli jól vagyok-e s ennyi. Köszi. Minek kell velem foglalkozni? Ráadásul éretlen is vagyok. Persze ezt akkor írta, amikor én. Tudom, tudom. Gyerekes ez az egész. De egyszerűen nem tudom szó nélkül hagyni ha bántanak. Ő bántott, igaz, hogy nem jártunk. Ezt is felhozta. Hogy mi a fene bajom van, ha nem jártunk? Nem fogja fel, hogy nem ezzel van a gond, hanem azzal, hogy több arcát mutatta, s ezt gyűlölöm. Ez nem betegség? Ha valaki nem azt mutatja CSAK aki igazából..? Miért kell így viselkedni? Meggyőződésem, hogy ez nem normális dolog. Mondhatni orvosi eset. Esküszöm. 

Feljött megint, hogy direkt taszított magától. Írta, hogy MUSZÁJ volt. Kérdeztem miért? Írja le, ha már a szemembe sosem merte elmondani. Nem írta le. Gyáva! Ennyi. Mi a fenéért érdekel mégis? Miért akartam rajta segíteni, s miért nem fogom fel, hogy nem tart erre igényt? Kihasznált s kész. De tudjátok annyira jó volt Vele. Volt egy normális arca, ami szeretni való és kész. S idegesít, hogy nem tudom ki Ő. Fene egye meg! 

Nehéz a férfiakat megértenem mostanság. Hétvégén voltunk bulizni, pénteken is, s szombaton is. Pénteken kavartam egy sráccal, nagyon helyes volt, kinéztem már akkor, amikor megérkeztünk a helyre. S egy idő után oda jött. Beszélgettünk, táncoltunk, normálisnak tűnt. No de persze, hogy le akart fektetni. Hová menjen az ember, ahol találhat értelmes agyú férfit???? Valaki mondja már meg nekem. Bulizni igenis kell, s biztos vagyok benne, hogy nem csak az alja szint jár le ide-oda. 

Végül is szép az élet. Tudom, hogy nehéz a mai világban ismerkedni, s ezt tényleg még jobban be kell tökélnem. Nem szabad negatívnak lennem, a jót kell látnom a dolgokban, s egy fajta tanuló leckeként felfogni a mostanában történteket. Erősödöm. Eleve egy erős ember vagyok. Nőben ez ijesztő is tud lenni. De csak vonz 1-2 pasit ez nem? Bár nem ezt tapasztalom. DE nem adom fel. Nem ám. 🙂